Az első gyertya

Mi is az a gyertya? Viaszba vagy más éghető szilárd anyagba, például marhafaggyúba ágyazott gyúlékony kanóc, amely fényt, és bizonyos esetekben illatot biztosít.

A gyertyákat készítő személy, a gyertyaöntő mester. Gyertyatartóként különféle eszközöket használhatunk, az egészen apró mécsestartóktól kezdve az asztali gyertyatartókon át a felfüggesztett kandeláberekig.

A gyertya égetéséhez szükséges hőforrást a meggyújtott kanóc biztosítja, amely megolvaszt egy kis mennyiségű üzemanyagot - viaszt és elpárologtatja azt. A párolgás után az üzemanyag az atmoszférában lévő oxigénnel együtt meggyullad és állandó lángot képez. Ez a láng elegendő hőt biztosít ahhoz, hogy a gyertya egy önfenntartó eseményláncon keresztül égjen: a láng hője megolvasztja a szilárd tüzelőanyag tömegének tetejét; a cseppfolyósított üzemanyag ezután kapilláris hatással felfelé mozog a kanócon keresztül; a cseppfolyósított üzemanyag végül elpárolog, hogy meggyulladjon a gyertya lángjában.

Egyes gyertya kanócok rendszeres ollóval (vagy speciális kanóc trimmerrel) történő vágást igényelnek, általában kb. Negyed hüvelykre ( 0,7 cm) a lassabb, egyenletes égés elősegítése és a füst és korom képződés megakadályozása érdekében. A modern szójagyertyákban a kanóc úgy van kialakítva, hogy égve meggörbül. Ez biztosítja, hogy a kanóc vége oxigént kapjon, majd a tűz - önmagát nyíró kanóca - elfogyassza.

Egy kis történelem

A gyertya előtt az emberek olajlámpákat használtak, amelyekben egy meggyújtott kanóc egy folyékony olajtartályban pihent. A rómaiak valódi mártott gyertyákat kezdtek el készíteni faggyúból, Kr. E. 500 körül. Ebben az időben a szójagyertya még ismeretlen volt, a gyertyákat természetes zsír, faggyú és viasz különféle formáiból készítették. Az ókori Rómában főleg faggyúból készültek a gyertyák. A méhviasz gyertyák megfizetethetetlenke voltak az egyszerű ember számára, a szójaviasz pedig még nem létezett. A legkorábbi időkből fennmaradt gyertyák Kr. E. 200 körül Kínából származnak. Ezeket a korai kínai gyertyákat bálnazsírból készítették.

During the Middle Ages, tallow candles were most commonly used. By the 13th century, candle making had become a craft in England and also in France. The chandlers went from house to house making candles from the kitchen’s leftover fats, or made and sold their own candles from small candle shops. Beeswax candles were a lot more expensive then other candles, but they burned cleanly without smoke or sooting. They were commonly used for church ceremonies.

Modern gyertyák

A Price's Candles a 19. század végére a világ legnagyobb gyertyagyártójává vált.

A gyertyagyártás a 19. század közepén iparosított tömegpiaccá alakult. 1834-ben Joseph Morgan az angliai Manchesterből származó bádogos mester szabadalmaztatta a gyertyagyártást forradalmasító gépet. Lehetővé tette az öntött gyertyák folyamatos előállítását egy mozgatható dugattyúval ellátott henger használatával. Ez a hatékonyabb gépesített gyártás óránként körülbelül 1500 gyertyát termelt. Ez lehetővé tette, hogy a gyertyák megfizethető árucikké váljanak a tömegek számára. A gyertyakészítők újfajta szorosan fonott pamutszálakból kezdtek kanócokat készíteni. Ez a technika arra készteti a kanócot hogy az égés során meggörbüljön, így megtartva a kanóc magasságát, ami szabályozza a lángot. Mivel a felesleges kanóc elég, ezeket "önmetsző" vagy "önfogyasztó" kanócoknak nevezzük. A modern szójagyertyákhoz is tökéletes választás az önnyíró kanóc.

 Az 1850-es évek közepén James Youngnak sikerült szén- és olajpala paraffinviaszt desztillálnia a nyugat-lothiai Bathgate-ben, és kifejlesztett egy kereskedelmileg életképes termelési módszert. A paraffinból olcsó, megfelelő minőségű gyertyákat tudtak készíteni. A 19. század végére parafin viaszból és sztearinsavból is készültek gyertyák. A szójagyertya viszont még váratott magára egészen a 20. századig.

A gyertyagyártás fejlődése ellenére a gyertyaipar gyorsan hanyatlott a kiváló világítási módszerek bevezetésével, ideértve a kerozint és a lámpákat, valamint az izzólámpa 1879-es találmányát. Ettől kezdve a gyertyákat leginkább dekorációs illetve hangulatkeltő hatásuk miatt használták, használjuk.

Napjainkban a gyertyák újra növeknő népszerűségre tesznek szert a természetes gyertyák megejelenésével egyre többen nyúlnak az illatos szójagyertyák után a boltok polcain.